"És jött a flamenco. Ez az életérzés adta meg azt, amire szükségem volt. Nem számított az életkor és nem számított a testsúly sem. Kortalan és súlytalan, bár bizonyos szempontból magányos. De cserébe adja a testi, lelki szabadságot. Kiadhatod bánatod, örömöd, akár énekben, akár táncban, vagy ha épp nem, nézd és élvezd a táncos, a zenész, énekes előadásában azt, ami benned is meg van, de nem tudod kiadni.
Nagyon sok időbe és energiába kerül, amíg eljutsz arra a szintre, hogy érezzed, tiéd. Lehet, hogy ehhez egy élet is kevés. Tehát olyan, mint egy hosszú lépcsősor, amin csak mész felfelé és még mindig van lépcsőfok, hogy elérd a kilátót. Úgy is mondhatnám, hogy egy harc, kihívás magaddal, amiből ha győztesen jutsz ki, megtapasztalod a csodát."
- Egyed Márta